Egy salgótarjáni színházlátogatás alkalmából egy nagy létszámú iskolás csoportnak kértek együttes elhelyezést. Csörgő most nem volt, csak Púpos, a biztonság kedvéért mindjárt kettő. Budapestről az olajzöld retró ingát hozták hozzá, a vonatösszeállítást tehát műszaki kényszerűség szülte. Nem egy vasútbarát orgiának szánták, aztán mégis az lett belőle.
Áramvonalas forma, alacsony padlós és klímás utastér, széles ajtók és hatalmas ablakok... Először 2010 és 2011 között került két Desiro motorkocsi keletre, de a 2018-as visszatérésük már sikeresebb volt: az összes Debrecen-környéki mellékvonalra eljutottak. Az utasok hamar megszerették, újra sikk lett vonattal utazni...
A vásárosnaményi Swiss Krono építőipari forgácslapot gyárt, amelynek a legfőbb alapanyaga a fa. A tehervonat heti két-három alkalommal érkezik, és a kocsik száma ritkán megy húsz alá. Az RCH Záhonyban még nem rendelkezik saját mozdonnyal, ezért a vonatra a MÁV-tól bérel egy Szergejt, a mai nap az ütött-kopott 203-ast.
A romhányi vonalon a látogatásunk idején már csak a tolmácsi Erdőkémia és a romhányi csempegyár működik, de egyelőre kitartanak a vasút mellett. A kiszolgálást bonyolítja, hogy nincs olyan mozdony, ami egyszerre erős és könnyű, így a Balassagyarmat és Romhány közötti 58 kilométeres távolság legyőzése általában két napot igényel.
Újra itt a nyár, bezárnak az iskolák, és a vasút is átkapcsol nyári üzemmódba. A Csörgőket az ország keleti feléből a Balatonhoz viszik, a helyükre motorkocsik állnak, de egy ideje már ezekből sincs elég. Bár a Dácsiák inkább tolatómozdonyok, egy-két hagyományos személykocsival máris összeáll a mellékvonalak nyári személyvonata.
A Royal Hungária Expressz néven futó, országjáró különvonat az útjának harmadik napján északi irányból, a vadregényes szilvásváradi vasútvonalon érkezett Egerbe. A Bz-motorkocsikhoz szokott szemeknek Putnok és Szilvásvárad között különösen furcsa volt a két mozdonyból és hat hosszú személykocsiból álló szerelvény.