A Regio Calatori üzemeltetésében álló, Arad és Temesvár környéki mellékvonalakra a kiszolgált francia Caravelle-ek helyére Németországból érkeztek használt, de jó állapotú motorkocsik. A kockaformát idővel meg lehet szokni, de peronok nélkül az 1,20 méteres padlómagasságot nem minden utas tudja megugrani.

Egy salgótarjáni színházlátogatás alkalmából egy nagy létszámú csoportnak kértek együttes elhelyezést. Csörgő most nem volt, csak Púpos, a biztonság kedvéért mindjárt kettő. Budapestről az olajzöld retró ingát hozták hozzá, a vonat összeállítását tehát műszaki kényszerűség szülte. Nem egy vasútbarát orgiának szánták, aztán mégis az lett belőle.

Áramvonalas forma, alacsony padlós és klímás utastér, széles ajtók és hatalmas ablakok... Először 2010 és 2011 között került két Desiro motorkocsi keletre, de a 2018-as visszatérésük már sikeresebb volt: az összes Debrecen-környéki mellékvonalra eljutottak. Az utasok hamar megszerették, újra sikk lett vonattal utazni...

Dombóvár és Kaposvár között karbantartás miatt lezárták a pályát, ezért a Gyékényes és Dombóvár közötti gyorstehervonat dízelvontatással kerülő útirányon, Barcs és Szentlőrinc felé közlekedik. Az album további képei Baranya megye vasúti teherforgalmának néhány jellemző pillanatát rögzítik.

A vásárosnaményi Swiss Krono építőipari forgácslapot gyárt, amelynek a legfőbb alapanyaga a fa. A tehervonat heti két-három alkalommal érkezik, és a kocsik száma ritkán megy húsz alá. Az RCH Záhonyban még nem rendelkezik saját mozdonnyal, ezért a vonatra a MÁV-tól bérel egy Szergejt, a mai nap az ütött-kopott 203-ast.

A romhányi vonalon a látogatásunk idején már csak a tolmácsi Erdőkémia és a romhányi csempegyár működik, de egyelőre kitartanak a vasút mellett. A kiszolgálást bonyolítja, hogy nincs olyan mozdony, ami egyszerre erős és könnyű, így a Balassagyarmat és Romhány közötti 58 kilométeres távolság legyőzése általában két napot igényel.