Bánsági mellékvonalak: káoszban a harmónia

A töredezett szélű peronról nem kis kihívás felmászni erre a vonatra, de aki képes rá, az már az utazást is túléli. A Kis Malaxa motorkocsik a román mellékvonalak jellegzetes járművei. Kis fogyasztásuk és könnyű kezelhetőségük révén nem csak a gőzmozdonyos, hanem a jelenlegi dízelmozdonyos vontatásnak is a takarékos alternatívái. Csúcsidőn kívüli, hajnali vagy délelőtti időszakban a forgalmasabb vonalakon is tesznek egy-egy fordulót.

Az előző korok „elavult” alkotásait ritkán becsülik meg, de a rombolásnak határt szab a szegénység. Pfaff Ferenc, a MÁV egykori főépítésze által tervezett aradi állomásépület kiállta az idő próbáját, ugyanezt a Ceaușescu-éra perontetőiről és műanyag székeiről nehezen lehet elképzelni. A motorkocsi Nagyszentmiklós, a mozdonyos vonat pedig valószínűleg Nagyvárad felé indul.

A Dacia nemzetközi gyorsvonat késése miatt a reggeli temesvári nézelődés elmaradt, de volt egy személyvonat, ami elhozott Aradról Szentandrásra. Innen az eredeti terv szerinti, perjámosi vonattal utazunk tovább, de előtte megtekintjük az állomást. A hátteret itt is a kopottságában is fenséges királyi MÁV adja, előtte a bakter autója (egy eredeti Oltcit!), és két mobil WC, amikre elég csak ránézni, és inkább a környező bokrok között választunk céltáblát.

A Siemens Desirók regionális motorkocsik, de az InterCity forgalomban közlekednek, mert jelenleg ezek a román vasút legszínvonalasabb járművei. Itt is éppen egy InterCity érkezik Nagyváradon át Szatmárnémeti és Kolozsvár felől. Ahogy annak idején a Ganz motorkocsik, a Desiro szintén világmárka, és újonnan tényleg szépek és jók, de a Ganz-licensz alapján épített Kis Malaxák életkorát valószínűleg meg sem közelítik majd.

Az Arad és Temesvár közötti reggeli forgalom leglomhább résztvevője a képen látható szenes vonat. Jócskán előttünk indult Aradról, mégis utánunk érkezett Szentandrásra, ahol szintén félreállítják. Útvonalát csak találgatni lehet, hiszen a környéken több szenes erőmű és még több szénbánya üzemel. Akár még a legendás Oravica–Anina hegyi vasút is érintett lehet, hiszen a látogatásunk idején az aninai szénbánya még javában termel! 

Temesvár felől megérkezett a vonat, amellyel a bánsági mellékvonalak felé vesszük az irányt. Reggel a nagyvárosok felől kevesebb az utas, ezért a mozdonyos vonatok helyett motorkocsik közlekednek. A keletnémet „Ferkeltaxe” motorkocsi a becenevét onnan kapta, hogy annak idején sok falusi ember utazott rajta.

A vasútvonal által kiszolgált falvak nagyok, és egymástól viszonylag távol vannak. Az utak rosszak, autóbuszközlekedés nincs, így ha valakinek nincs autója, csak a vonattal juthat be a városba. A Bánságban sűrű vasúthálózat alakult ki, alig van olyan település, amelynek nincs saját vasútállomása.

Ez első nagy csomópont Perjámos, ahol az egykori Nagykikinda–aradi HÉV és az osztrák Államvasút-Társaság (ÁVT) Valkány-varjasi szárnyvonala keresztezi egymást. Ezek természetesen történelmi nevek, a teljes hálózat üzemeltetője a CFR, vagyis a Román Vasutak. Perjámoson az Arad és Valkány, illetve a Temesvár és Nyerő között közlekedő személyvonatokról lehet egymásra átszállni. Az ellenvonat, két összekapcsolt kis Malaxa már megérkezett Nyerő és Lovrin felől, a személyzet számára húszperces pihenő következik.

Az állomáson fényképezőgéppel járkáló embert a legnagyobb szeretettel fogadják. Még a forgalmista is lefényképeztette magát! Ekkora közvetlenség láttán a kezdeti szorongás eufóriába vált át, amely aztán az egész úton végigkísér.

A Malactaxik majd Lovrin felé fordulnak, a tőlünk távolabb álló Kis Malaxák pedig éppen Lovrinból érkeztek, és Temesvár felé indulnak tovább. Az Arad–Valkány és a Temesvár–Nagycsanád vasútvonalak a legrövidebb útvonalon futnak, a Temesvár–Nyerő e kettő között kanyarog, kevesebb utassal és rövidebb vonatokkal.

Perjámosról Nagyszentjános, majd aztán Valkány felé ezzel a gyönyörű „Nagy” vagy „ezres” Malaxával utazunk. A Kis Malaxákhoz hasonlóan szintén a budapesti Ganz tervei szerint gyártotta a bukaresti Malaxa. Az utastér sajnos már nem eredeti, de ez az art-deco stílusú külső a vörös-ezüst fényezéssel egyszerűen csodálatos. Még a forgóvázakat is áramvonalas burkolat fedi!

A Románia nyugati csücskében működő mellékvonali hálózat másik keresztező állomása Nagyszentmiklós, de innen az országhatárig, vagyis Nagycsanádig és Valkányig csak egy-egy rövid, csonkán végződő szárnyvonal vezet. Az állomáson délelőtt alig lézeng valaki, a vonat is már szinte üres.

A vonat végállomása Valkány. A visszaindulásig lehet egy kicsit nézelődni, de az országhatár közelsége miatt egy határőr is figyel. A környék településein a vasutakkal egyidős állomásépületek állnak. Az egyetlen kivétel Valkány, mert a falu régi állomása a megszűnt Szeged–Nagykikinda fővonalon volt, a mai szerb-román határ túlsó oldalán.

A két csodaszép motorkocsi alig egy órája már találkozott Nagyszentmiklóson. Amíg az 1017-es megjárta Valkányt, addig a 910-es tett egy nagycsanádi fordulót. Itt is megvan a lehetőség az átszállásra: az 1017-es Arad, a 910-es Temesvár felé indul. Mi maradunk az 1017-es Nagy Malaxán, és visszatérünk Perjámosra.

Amikor még idefelé a Nagy Malaxa és a Malactaxi Perjámoson egymás mellett állt, az egyik utas átnézett, és látta a keletnémet motorkocsi párnázott, plüssborítású üléseit. A panasza megértéséhez nem kell magasszintű román nyelvtudás. Az 1017-es Malaxa kívülről csodálatos, de az utastere teljesen lehangoló.

A vonatunk Nagyszentjános felől érkezik, éppen áthaladt a bejárati jelzők alatt. A másik vágányon már a Nyerő és Lovrin felől érkező Malactaxit várják.

Perjámoson hangulatos állomásépület fogad. Azért nem a megszokott mellékvonali típusépület, mert a Valkány–Perjámos vonal nem helyiérdekű vasútként, hanem azoknál jóval korábban, az egykori osztrák Államvasút-Társaság (ÁVT) szárnyvonalaként épült. A környéken elsőként itt pöfögött a vaskerekű, az ünnepélyes megnyitásra 1870. október 26-án került sor.

kép szöveg nélkül

Az aradi személyvonat áthaladása után a sorompók zárva maradnak, néhány perccel később a temesvári személyvonat is elcsattog. A sínek diszkréten megbújnak a fűben, de a telefonpóznák erdejéből látszik, hogy Perjámos a csomópont, ahol a vonalak összefutnak.

Kora délután a két nagyvárosból elindulnak az emberek hazafelé, ezt a forgalmat a motorkocsik már nem bírnák. Arad felől ez a 80-as (LDH 125) sorozatú, dízel-hidraulikus mozdony érkezett, ami a Magyarországra exportált M47-esek nagy testvére 1250 lóerővel, 100-as csúcssebességgel, de mindössze 17 tonnás, „mellékvonali” tengelyterheléssel. A mozdony egy első és két másodosztályú személykocsit hozott, a vonat végén a valkányi közvetlen kocsi, egy Kis Malaxa fityegett.

A Temesvár-nyerői falujáró vicinálison csúcsidőben sem jár mozdonyos vonat. Egyrészt mert itt kevesebb az utas, másrészt, hogy a végállomáson könnyebben vissza lehessen velük fordulni. A három összekapcsolt motorkocsi Temesvárról érkezett, és Lovrin felé indul tovább.

kép szöveg nélkül

Nem biztos, hogy így képzelnénk el egy állomást, ahonnan öt irányba indulnak vonatok, pedig tényleg, valahogy mégis megoldják. A képen látható mozdonyos vonat Temesvárról érkezett, és Nagyszentmiklós felé indul tovább.

A Perjámos felől érkező vonat első kocsija Nyerő felé indul, a hátsó kettő leakad, és Perjámos felé fordul vissza. A motorkocsik előnye, hogy szabadon lehet őket szét- és összekapcsolni. Ahová addig együtt mentek, onnan akár külön is tudnak futni tovább. Ha a Zsombolya felé induló személyvonatot is hozzávesszük, akkor Temesvár felől három irányba lehet átszállni, ami egy háromvágányos állomáson nem kis bravúr.

A hiányzó vágány mögött további két vágány bújik meg a sárguló gazban. A leghátsón hosszú ideje áll egy rejtélyes hűtőkocsi, mellette a zsombolyai személyvonat. A frissen festett 910-es párja a kissé kopottas 917-es, délelőtt Nagyszentmiklóson már találkoztunk velük.

Ahol a sok bogár oson. (Wecker András kedvéért.) Lovrin és Zsombolya között a vonat három falut érint, az egykor főleg bolgárok lakta Bogárost, és a bánáti svábok lakta Lenauheimet és Garabost. Mindenhol az eredeti állomásépület áll, bérlők lakják, vasúti személyzet már sehol sincs.

Zsombolya nem csak Temes megye negyedik legnagyobb városa, hanem fontos vasúti csomópont is volt az egykori Szeged–Temesvár fővonalon, a funkciójához méltó állomásépülettel.

A vonat rövidesen indul vissza Lovrin állomásra. A 917-es annyira már nem ragyog, a tetején rozsda, az oldalát pedig a pályamenti ágak csapkodják. Zsombolya határállomás a szerbiai Nagykikinda felé, napi két pár személyvonattal és rendszeres teherforgalommal. Ahogy a háttérben látszik, főleg tartályvonatok járnak.

A legtöbben már hazafelé utaznak, de visszafelé is vannak felszállók. Arad és Temesvár környékén több útvonalon is közlekedtek ezek a négy kocsiból álló, keletnémet emeletes vonatok.

kép szöveg nélkül

Gyertyámos állomáson pályafenntartó gépek álltak, a sort a brassói MARUB által épített MP150-es ágyazatrendező vezeti. 

A Malactaxi valószínűleg Temeskeresztes vagy Gyér felől érkezett, de a feliratot már letekerték, a vonat a tárolóvágányok felé indul. Jókora kerülővel, kalandos útvonalon végül eljutottunk Temesvárra, ahol a bánsági vasúti mellékvonalak összefutnak. A ma bejárt zsombolyai, nyerői, és nagycsanádi vonalak mellett itt van az óradnai, temeskeresztesi, temesmórai és lugosi vonalak végállomása, de  Liebling, Jánosföld és Resicabánya felé is indulnak vonatok. És ezek csak a mellékvonalak! Felsorolni sem könnyű, néhány biztos ki is maradt. Máshol autóbuszvonal nincs ennyi.

A vonatok a Temesvárról nyugat felé vezető, majd aztán többfelé szétágazó, dízeles vonalakra a resicai peronok mellől indulnak. Ez a pályaudvar viszonylag különálló, fejpályaudvarként működő része négy csonkavágánnyal. Nagyon hangulatos hely, innen indul a képen látható személyvonat a korszakra jellemző 80-as sorozatú mozdonnyal és bilikék személykocsikkal, valószínűleg Lugos felé.

A temesvári főpályaudvar vágányaihoz a hatalmas államvasúti fűtőház, a Béga teherkocsijavító és a Solventul vegyipari üzem iparvágányai csatlakoznak. Az itt álló FAUR LDH45-ös a hasonló formájú mozdonyok közül a leggyengébb, a kisebb kasztni alá csak 450 lóerő fért. Lényegében ugyanaz, mint a magyar M43-as sorozat, de itt csak iparvasutakon dolgoznak.

A két mozdony egy tehervonatot hozott Orsova felől, most a fűtőház felé igyekeznek. Alig távolodtunk el a főpályaudvartól, és a vasutat már elvadult ipartelepek szegélyezik.

Este fél nyolc körül egymás után, szinte ötpercenként indulnak a személyvonatok Temesvárról a vidéki végállomások felé. Lehet, hogy késő este is van még valami, de mivel az út is legalább másfél-két óra, értelmes időben mással már nem lehet hazajutni.  A délután már megismert zsombolyai személyvonat mögött, az emeletes kocsik takarásában négy Kis Malaxa motorkocsi gurul, amelyek Gyertyámoson leakadnak, beindítják a motorokat, és lefordulnak Jánosföld felé. Hiába vonatoztunk ma hajnaltól késő estig, nagyon sok felfedezni való maradt.