Csúcsforgalom az erdőszélen

A csömödéri erdei vasút 9 kilós sínekből épített mellékvonalain a tehervonatokat kizárólag C50-es mozdonyok továbbítják. Az első vonatot a hagyományos, Csepel-motoros 406-os mozdony húzza, Csömödérből kb. másfél óra alatt jutnak fel Feketeberekre. A vonat éppen Pankasz-réten halad át, ahol időnként szintén rakodnak, de itt most egyetlen fahasáb sem volt, így megállás nélkül haladtak tovább.

A második vonatot a Cummins motoros, automata váltós 401-es hozza, a rakodás helyszínére húsz perccel az első vonat után érkeztek. Feketeberekre semmiféle személyvonat nem jár, tehervonat is egy évben csak két-három hétig, aztán hónapokig, vagy akár évekig semmi.

Az első vonat mozdonya átállt a vonat másik végére, majd a kocsikat betolta a rakodó csonkavágányra. A darus teherautó már itt várt, és azonnal elkezdődött a rakodás. A második vonatot az egyik kitérővágányon tudják megrakni, mellette végig jókora farakások sorakoznak. Már október van, de jó az idő, ahol a mozdonyon van ajtó, azt sem csukják.

A kisebb-nagyobb rönköket egy TimberJack hozta ki az erdőből a rakodóterületre. A speciális erdészeti gép elképesztő ügyességgel mozog az erdőben, mély sárban vagy nyaktörő lejtőkön, de egyszerre csak néhány rönk fér rá, hosszabb távú szállításra nem alkalmas. Az erdei vasúttal jól kiegészítik egymást.

A gyengébb minőségű vagy kisebb átmérőjű faanyagból tüzelő lesz. Már a szállításhoz is rövidebbre vágják, hogy a kocsikra keresztben felrakva több felférjen. A hat teherkocsi megrakása nagyjából másfél órát igényel, de ha hosszában nagyobb rönköket raknak, azzal gyorsabban végeznek.

Az első vonat megrakásával hamarosan végeznek. A második egyelőre vár, mert a TimberJack az erdőből kihozott fát nem a vonatra, hanem a rakodóterületre rakja. Hosszú idő alatt begyakorolt mozdulatok ezek, mindenki nyugodtan, szó nélkül teszi a dolgát.

A TimberJack széles kerekei kímélik a talajt, a csuklósan összekapcsolt egységek kis tengelytávja pedig jó manőverezhetőséget biztosít. A gép a munkát továbbra is a saját, kívülállók számára nehezen követhető módján végzi: néhány rönk már a vonatra is felkerült, de a többit egy későbbi szállításhoz külön rakja le.

Befejezték az első tehervonat megrakását, már csak az erdészre várnak, aki a fát felméri és átveszi. A rakomány érdekes mintát mutat: két-két kocsit keresztben, egy-egy kocsit hosszában raktak meg. A keresztben rakott kocsiknál nem kell attól félni, hogy a rakomány útközben legurul, így a kocsi oldalára szerelt acélrudak, vagyis a rakoncák lehajtva maradtak.

Feketeberek különlegessége, hogy rakodóhely és forgalmi kitérő is egyben, és viszonylag tágas, így egyszerre két tehervonatot is meg tudnak rakni. Ehhez persze két rakodógép kell, ami a gyakorlatban nem mindig sikerül, de a lényeg az, hogy a rakodás alatt álló vonat nem akadályozza a megrakott vonat visszaindulását. A képen látható jelenet, vagyis az egymás mellett álló két tehervonat még a viszonylag nagy forgalmú csömödéri erdei vasúton is ritkaságnak számít.

Az erdei vasúti szállítás a végletekig rugalmas, így gyakorlatilag bárhol, akár a nyílt vonalon is rakodhatnak. Az ív külső oldalán, ahol most zöld fű nő, tavaly hatalmas farakás volt, és a tehervonatokat nem a vonal végi feketebereki rakodón, hanem itt, Pankasz-réten rakták meg.

Hamarosan a második vonat rakodásával is végeznek, az utolsó rönköket már a TimberJack pakolja fel a kocsikra. A darus teherautó félreáll, a két TimberJack pedig még visszamegy az erdőbe, hogy kihozza az ott lévő fát, de aztán hamarosan ők is végeznek mára. A vasúti rakodás holnap ugyanitt folytatódik.

Az erdei vasút akkora harmóniában van a természettel, hogy a mellékvonalak zúzottkő-ágyazata is hiányzik, a vágányokat vékony sóderágyazatra, vagy közvetlenül a földműre fektették. A mélyebben fekvő szakaszok csapadékos időben tocsognak a sárban, vagy ha éppen száraz a pálya, a fű gyorsan a vékony sínek fölé nő. Miután Feketeberek környékén befejezik a termelést, a szállítás új útvonalra kerül, a feketebereki szárnyvonal újra eltűnik a völgy alján.

Az erdei vasúton Szentpéterfölde és Pördefölde között a távolság alig hat kilométer, de a vasút mellett nem vezet olyan út, ami személyautóval is járható. Gutorfölde és Páka felé kell kerülni, ami legalább huszonkét kilométer, de a vonat annyira lassan halad, hogy az előző, bikáslapi helyszínről el lehet érni a pördeföldi „lefordulást”, pedig ehhez még néhány száz méter séta is tartozik.

A mellékvonalon a tehervonat szinte lépésben haladt, de Pördefölde elágazás után már jó a pálya, innen akár 25 km/órás sebességre is felgyorsulhat. A képünk Kányavár mellett, a Csömödér–kistolmácsi „fővonalon” készült, ahol szezonban, vagyis április végétől szeptember végéig személyvonatok is közlekednek. Ez a sebesség már az utasok számára is élvezhető, nem beszélve a változatos tájról, amely a csömödéri erdei vasút egyedi jellegét adja.

Az első tehervonat korábban visszaérkezett Csömödérbe, a második is már közel jár. A 7 órai munkakezdés óta az emberek végig talpon voltak, a rakodás idején is folyamatosan figyelni kellett. Ki volt töltve a nap, nem volt üresjárat, de így is csak kora délután érkeznek vissza a fatelepre, ahol még vár rájuk némi tennivaló.

A 401-es mozdony a rakott szerelvényt egészen a fatelepig húzta, ahol azonnal megkezdték a kirakást. A rönktér különböző részein eltérő méretű, fajtájú és minőségű fát tárolnak. Ami ide bejön, azt felaprítják tűzifának, vagy már a nagyvasúton szállítják tovább. A kép hátterében nagyvasúti kocsikba rakodnak, a Rail Cargo Hungária tolatós tehervonata hetente kétszer, kedden és csütörtökön érkezik Zalaegerszegről.