Egy terelt gyorsteher és további vonatok

A Pécsbánya-Rendező és Szentlőrinc között a kiszolgáló tehervonat minden munkanap közlekedik. Kedden és csütörtökön a Sellye környéki rakodóhelyeket szolgálják ki, ahová farakodáshoz magas oldalfalú, nyitott teherkocsikat visznek. A Pécsbányáról érkezett tehervonat a mozdony körüljárása után a sellyei személyvonat érkezésére vár.

A környék érdekes színfoltja a bükkösdi mészkőbánya és a királyegyházi cementgyár közötti kőszállítás, amelyet az MMV magánvasút végez. Ahogy délután majd látjuk, a vonatokat az MMV 429-es sorozatszámú dízel-villamos mozdonya húzza, a Bobó itt csak besegít, ha esetleg szükséges.

A 60-as számú Murakeresztúr–Szentlőrinc vasútvonal Nagykanizsa és Pécs legjobb vasúti kapcsolatát biztosítja. Gyékényes és Szentlőrinc közötti szakasza ma csak egy határszéli mellékvonal, de a közút térhódítása előtt a Barcsig hajózható Dráván érkező árukat vitték itt tovább Ausztria déli része felé. Rövid időre a közelmúltban is részt vett a nemzetközi forgalomban, ugyanis erre járt a Bécs és Pécs közötti nemzetközi gyorsvonat. 

Megérkezett a Gyékényes–Dombóvár gyorsteher Középrigóc állomásra. Vízvárt és Barcsot jelenleg Gyékényes, Szigetvárt pedig Szentlőrinc felől szolgálják ki, ezért ez már ritka látvány errefelé. A vonatban főleg magas oldalfalú kocsik vannak, mert a jellemző árufajta errefelé a fa. Az állomás mellett is mekkora erdő van már!

Középrigóc egykor elágazó állomás volt, mindhárom vágánya jelenleg is vonatfogadó vágány. Az elsőn a sellyei vonal csatlakozott, a harmadikon a kaposmérői, amelyen Kaposvár felé jártak a vonatok. A középsőn a tehervonat Szigetvár felé indul tovább.

kép szöveg nélkül

A 215-ös Szergej négy kocsit vitt farakodáshoz Vajszlóra, kettőt beállított ide, a sellyei rakodóvágányra, a maradék kettővel pedig Drávafok felé indul. A Dráva ártéri erdeiben jelentős fakitermelés zajlik, de a június nem a csúcsidőszak része, visszafelé egyetlen rakott kocsit sem visznek. Ez így a vasút számára költséges és időrabló, az erdészetekkel folyamatos a feszültség, de az egymásra utaltság miatt nehéz rajta változtatni. 

Az Ormánság központja, Sellye egykor keresztező állomás volt. Szentlőrinc, Villány, Barcs és a horvátországi Szlatina felé volt vasúti kapcsolata. A Villány és Barcs közötti már az ezredfordulón is az egyik legrosszabb mellékvonal volt, azóta be is zárt, mégis vannak olyan szakaszai, amelyek a Szergejeket is elbírják.

Egy Szergej akár egy 4000 tonnás vonatot is meg tud indítani, így a két üres kocsihoz tényleg túlzás, de egyrészt nincs más, másrészt az útvonala végén jár, amíg este visszatér Pécsbányára, addig viszonylag sok kocsit is összegyűjthet. Az viszont igaz, hogy alapvetően nem tolatómozdonynak készült, a személyzet számára ezért nagyon kényelmetlen.

Nagyjából ezt látja az erdész, aki a drávafoki rakodó mellett az áruját szállító vonatra vár. Milyen látvány ez egy olyan szemnek, amely a fák növekedésének a megfigyeléséhez szokott?

A mozdony a két kocsit a rakodóvágányon hagyta, és gépmenetben indul vissza Sellyére. Ha lettek volna rakott kocsik, akkor az egész annyival lett volna bonyolultabb, hogy akkor a mozdony a rakott kocsisorra áll rá, egy kicsit egyszerre húzza az üres, és tolja a rakott kocsikat, majd lekapcsolják az üreseket, a rakottakkal tolva elhagyja a rakodóvágányt, és azonnal indul vissza húzva Sellye felé.

kép szöveg nélkül

A kőbánya a 40. számú Kelenföld–Pécs fővonal Bükkösd állomása után, a nyílt vonalon kiágazó vasútvonalon érhető el. A vasúti szállítás annak köszönhető, hogy az érintett települések ellenállása miatt a cementgyárat a bánya közelében nem sikerült felépíteni, így a máshol bevált szállítószalag helyett a bánya és a gyár között a szállítás vasúton zajlik.

A mozdony a rakodáshoz nem szükséges, az üres szerelvény beállítása után azonnal rákapcsolják a rakott vonatra, és rövid időn belül indulhatnak vissza a cementgyárba. A képünk a pécsi fővonalon készült, a tehervonat bükkösdi áthaladása előtt.

A baranyai vasúti áruforgalom legfontosabb csomópontja Pécsbánya-Rendező, amely nevében még őrzi a pécsi bányászat emlékét, de nincs már itt semmilyen bánya. Túl korán vagyunk itt, az állomás szinte üres, a szentlőrinci és a villányi kiszolgáló tehervonatok is csak később érkeznek vissza, és még az állomási tartalék is csak áll.

A munkanapot a 017-es Nohab és a mérőkocsi Villány állomáson zárták. Június van, hosszú még a nap, jött is még vonat, a 260-as Szergej Magyarbóly felől, de az a kép már nem sikerült. Nekünk is ennyi volt mára.