Nemzetközi InterCity Zemplén peremén

A Miskolc környéki fővonalakat villamosították, a mellékvonalakon pedig csak Bz-k járnak, a miskolci Csörgőknek már nem sok munka jut. A 2175-ös, Bitang nevű mozdony is inkább csak helyettesít, ha úgy adódik. Júniusban néha a tiszaújvárosi és a sajószentpéteri tolatós tehervonatot vitte, de leginkább munka nélkül állt. Most a Hernád nemzetközi IC-re vár a hidasnémeti határállomáson.

Hidasnémeti után az InterCity lefordult a kishidasi mellékvonalra. A Hernád felett egy acélhídon haladt át, majd néhány kilométeren keresztül sík vidéken gurul. A háttérben a Cserehát emelkedik, az ország egyik legszegényebb vidéke, ahová vasút sem vezet.

A pálya a zsujtai megállóhely után folyamatosan emelkedik, a legmagasabb pontja valahol itt lehet, nagyjából 180 méterrel a tengerszint és 30 méterrel a Hernád völgye felett. A pálya vonalvezetése egészen szokatlan. A völgyek között húzódó gerincet valahogy hosszában keresztezi, és így mindkét oldalra, nyugaton a Hernád völgyére, keleten pedig a Zempléni hegységre kiváló a vonatból a kilátás.

Az egykor viszonylag alacsony költséggel épített vasút a terep domborulatait kis sugarú ívekkel, jelentős földmunka nélkül követi. Tállya közelében nyári reggeleken a 121 méter magas Akasztó domb nyújtja a legjobb panorámát. Kisebbfajta tragédia, hogy a Szerencs és Tállya közötti hosszú, kőszállító tehervonatok ezt a szakaszt már nem érintik, és mivel Abaújszántóról nincs rendszeres teherforgalom, legfeljebb a Bz-k látványát lehet élvezni innen.

A terelt InterCity vonatok miatt Abaújszántó és Hidasnémeti között a személyvonatokat lemondták, de az alsó szakaszon, Abaújszántó és Szerencs között elég volt a menetrendjüket néhány perccel módosítani. A személyvonatok itt kétórás ütemben közlekednek, de a szerencsi átszállásra optimalizált menetrend rugalmatlansága miatt iskolába járásra nem alkalmasak, mert az 5:38-as szerencsi érkezés túl korai, a 7:38-assal pedig már nem lehet időben beérni. Így nem meglepő, hogy már a két motorkocsi sincs tele, pedig régebben még két mellékkocsival is jártak.

Szerencsről indult, és Mád felé halad a személyvonat. Itt már kezdődik a hegyaljai borvidék, de a legjobb minőségű szőlő a hegyoldalak magasabb részén terem. A vasút melletti síkon már nem is szőlő, hanem gyümölcsösök mosolyognak (az is kell a pálinkához), vagy napraforgó, jobb híján.

A Rákóczi InterCity, vagy ahogy évtizedek alatt mindenki megszokta, simán csak Rákóczi egy hatalmas klasszikus. Reggel indul a Keletiből, este érkezik vissza, tehát egy kassai kirándulásra teljesen alkalmas, de még a Magas-Tátrát is meg lehetett vele járni, amíg Poprad-Tatry állomásig közlekedett. Letérve az egyhangú fővonalról most a vonat is kirándul, útját tekerős sorompók, és a múltat idéző hangulat kíséri. 

A hosszú, közel harminc kilométeres állomásköz miatt a pályakapacitás alacsony, de a pálya viszonylag jó állapotú. A terelés előtt egy Púpossal anyagoltak: betonaljakat cseréltek, és a hiányzó ágyazatot is pótolták, ezért a stabil 50 km/órás tempó biztosított. Nem ez az első alkalom, hogy kerülő útirányon kell közlekedni, és talán máskor is lesz még ilyen. A két pár nemzetközi InterCity mellett néha egy-egy tehervonat is végigment itt.

A 320-as Szergej huszonnyolc üres teherkocsit hozott délelőtt Szerencs felől, majd betolta a kőbánya iparvágányára. Rakodás közben a szerelvényt a kőbánya mozdonya mozgatja, a Szergejre csak a rakodás végeztével lesz újra szükség.  A mozdony addig a tállyai állomáson vár.

A kishidasi vonal mai napját a gyomirtó vonat tette különlegessé. A permetezőkocsiból, a személyzet hálókocsijából és két vízszállító tartálykocsiból álló szerelvényt rendszeresen a 3017-es MD-motorkocsi húzza, amelyet kényelmes vezetni, és az alacsony tengelyterhelése miatt a leggyengébb mellékvonalakra is felmehet. Képünk a vasútvonal legszebb szakaszán, a boldogkői vár alatt készült.

A nyílt vonalon és az állomások átmenő fővágányain a permetezést a teljes vonalat végigjáró gyomirtó szerelvény végzi, az állomás többi vágányán egy kisebb kapacitású, de gyors mozgású, kétéltű Unimog dolgozik. A jelenleg megállóhelyként működő, egykori Gönc állomás háromvágányos, de mintha az I. vágányt már nem is keresték volna, pedig még ott van.

Kép szöveg nélkül.

Ha nem lett volna a hidasi vonal lezárva, akkor a gyomirtó vonat egyetlen fordulóval mindkét hidasi vonalat végig tudta volna permetezni. Így viszont Hidasnémetiben visszafordultak, és visszafelé is végiggurulnak a kishidasin, itt már permetezés nélkül, a vonalra engedélyezett 50 km/órás sebességgel.

Az ásványokban gazdag Hegyalján a tállyain kívül több bánya is működött. Mád környékén bentonitot bányásztak, amelyet a vasútállomás melletti őrlőműben dolgoztak fel, és töltöttek vasúti kocsikba. A mádi bentonit őrlőmű 1963 elején kezdte meg a működést, túlélte a borsodi nehézipar válságos időszakát, de a szerencsétlen privatizáció után szétlopták, és földbe állt.

Abaújszántó a vasútvonal „kettévágása” óta megálló-rakodóhely, ahonnan a vonal két végéről érkezett személyvonatok a kitérők állítása nélkül fordulnak vissza. A III. vágány most üres, az InterCityk terelése miatt a Hidasnémeti és Abaújszántó közötti személyvonatok nem közlekednek, de az átmenő forgalom miatt az állomáson (mondhatjuk újra így) visszaállították a forgalmi szolgálatot.

Este még két InterCity megy végig a vonalon. A Hernád IC Kassa felé már nagyon későn, sötétben halad át, de a Budapest-Keletibe tartó Rákócziról lehetett volna még látványos képet készíteni, ha nem takarják a napot sötét fellegek. A hangulatot a mozdonyvezető mentette meg, innen is köszönjük a mozdonyból előcsiholt füstöt, jó egészséget és balesetmentes szolgálatot kívánunk!