Retró csütörtök Púposokkal
Hatvan–Somoskőújfalu, 2023. június 1. csütörtök
A Púposok az 1970-es évek végén érkeztek a Hatvan-somoskői vonalra. Közvetlenül a gőzmozdonyokat váltották a személyvonatok élén, és az 1980-as években a vasútvonal meghatározó mozdonyai voltak. Néhány Púpos Hatvanban maradt, időnként besegítenek a teherforgalomban, vagy nosztalgiavonatokat húznak, de azt senki sem gondolta volna, hogy a leváltásuk után harminc évvel újra egy sima, közforgalmú vonat élén látjuk őket. Persze valójában ez sem egy sima vonat volt, de a Púposok szereplése több dolog szerencsés együttállásának köszönhető. Történt ugyanis, hogy egy salgótarjáni színházlátogatás alkalmából egy nagy létszámú iskolás csoportnak kértek együttes elhelyezést. Az iskolakirándulások időszakában ez viszonylag rendszeres, ilyenkor a MÁV egy Csörgőt indít a hozzá passzoló csíkos Bhv-kocsikkal. Csörgő azonban nem volt, csak Púpos, de a hatvanéves mozdonyok már nem túl üzembiztosak, így nem kockáztattak, mindkét mozdony elővették. Itt jött a következő probléma, hogy a Púposok a csíkos Bhv-kocsiknak nem tudnak energiát adni, anélkül pedig az ajtókat sem lehet működtetni, ezért hozták el Budapestről az olajzöld retró ingát. A vonatösszeállítást tehát műszaki kényszerűség szülte, a menetet nem egy vasútbarát orgiának szánták, aztán mégis az lett belőle. Ilyet még egy retró hétvégén sem lát az ember!
Betolják a retró ingát
Átlagos napokon teljesen kihalt a hatvani állomás. Amióta elindult a Mátra és az Agria InterRégió, a Hatvanban forduló fővonali személyvonatok eltűntek, és velük együtt az átszállók is. Salgótarján felé persze csak átszállással lehet eljutni, legalábbis vonattal, de ott már a 21-es úti buszok viszik az utasokat. A somoskői vonatok alig észrevehető méretűre zsugorodtak, a háttérben kettő is áll belőlük. Helyettük indul ma Somoskőre a retró inga, amelyet képpen betolnak a II. vágányra.
Púposok a peron mellett
Tömegek erre a vonatra sem vártak, az iskolás csoportok majd a vasútvonal nógrádi szakaszán töltik meg a négykocsis szerelvényt. A Púposoktól nem teljesen idegen a vezérlőkocsis üzem, a somoskői vonalon egykor közvetett vezérlésű, gőzösökhöz készült vezérlőkocsikkal jártak, de a 149-es retró vezérlőből legfeljebb a Csörgőket lehet vezetni, Púposokhoz nem való.
Rövid orral előre
A két Púpost a hosszú végükkel kapcsolták össze. Egyrészt mert így szebb, másrészt hogy a hosszú orr ne zavarja a kilátást a vezetőfülkéből. Amúgy a vonal nagy része egyenes, tehát miért is zavarná? Talán mégis az volt a fő szempont, hogy szép legyen?
Munkásvonattal Nagybátonyba
Az elővárosi, korabeli nevén munkásszállító kocsik sajátossága a középső kettős ajtó, amely gyors fel- és leszállást tesz lehetővé. Erre itt, a nógrádi bányavidéken szükség is volt, mert elmondások szerint például Kisterenye-Bányatelepen egyszerre több száz ember szállt le a vonatról, és indult el a bánya kapuja felé.
Megállóhely a város közepén
A gyerekek leszálltak a vonatról, sorba rendeződtek, és elindultak a színház felé. Építészetileg az íves plexilefedés az összképbe csúnyán belelóg, de a szigetperonos, töltésre emelt, szintbeli vasúti átjárás nélküli megállóhely nagyon is az egykor modernnek álmodott salgótarjáni városközpont része, egy modern városközpont kötelező eleme.
Egy tökéletes szelfi
A személyvonat végállomása Somoskőújfalu, ahol a visszainduláshoz a mozdonyok átálltak a szerelvény másik végére. Idefelé a 224-es volt elöl, visszafelé a 235-ös lesz majd. A körüljárás után a mozdonyok a gyalogos felüljáró alatt álltak, de a vonat és az állomás személyzete nagyon kedves volt, a vasútbarátok kérésére néhány métert hátratoltak. Így már semmi sem akadályozta a kiváló fényképek elkészítését.
Indulás az acélgyárból
A salgótarjáni acélgyártelep emlékét már csak a neve őrzi, nem gyártanak itt már semmit. A területet egy ócskavaskereskedő bérli, ahol az egykori iparváros fémhulladékát gyűjtik, és adják fel vasúton valamelyik acélgyárnak. Magyarországon már csak az Ózd melletti Max Aicher acélmű vásárol ócskavasat. A csomóponti kiszolgáló vonat mozdonya 2021 októberétől Suttogó, addig főleg Dácsia, de néha Szergej és Púpos is megfordult az acélgyári iparvágányon.
Biztonságos távolságból
A színház és a gyorséttermi látogatás után a gyerekek a megállóban várták a vonatot, amivel hazautaznak. A gyerekek biztonságára nem csak az osztályfőnökök, hanem egy kivezényelt vasútőr is figyelt. De nézzük csak, hogy mi van a távolban! Az Acélgyárból visszatérő Suttogó a helyi vágányon szintén a Púposra várt!
Összehangolt indulás
Az iparvágány kiszolgáló menet a helyi vágányon szabadon mozog, ott áll meg, és addig vár, amíg csak akar. A személyzet egy rövid bevásárlást is megejtett, de teljesen megértenénk, ha a valódi cél az lett volna, hogy a Külső állomásig hátralévő néhány száz métert a helyi vágányon, a Púposok mellett tegyék meg. A párhuzamos menet innen is látványos, a Suttogóról még inkább az lehetett!
Erősen hiányos vasútfotó
Ezt a képet inkább csak a megélt meglepetés miatt mutatom. A megállóhelyről továbbinduló vonat számára ezt a képkivágást képzeltem el, a háttérben a hegyekkel és a lakóházakkal. A magas állvánnyal felemelt kamerán a látószöget nem lehet gyorsan állítani, arra pedig nem számítottam, hogy mindkét vonat mozogni fog. A személyvonat az elképzelt helyen van, de közben a Suttogó alul kiment a képből. Nem sikerülhet minden!
Alakjelző és templomtorony
kép szöveg nélkül
Helyt álltak az öreg vasak!
A 235-ös Púposon csak véletlenül nyílt ki az első géptérajtó, egyébként különösebb gond nélkül lehozták a mai napot. A gyerekek is elégedettek lehettek, időben hazaértek, és talán erre a két mozdonyra is emlékeznek majd.
Legújabb képek
