Utazás a romhányi tolatóssal

Budapestről Diósjenőre váci átszállással lehet eljutni. A fővonalon a nemzetközi expresszek és tehervonatok mellett sűrű elővárosi forgalom zajlik, ehhez csatlakoznak Vácon a Diósjenő és Balassagyarmat felé induló személyvonatok. A Hernyó a fővonalon hamarosan indul Budapest-Nyugati pályaudvarra.

A váci állomásról a 440-es remot Bobóval szolgálják ki a Vác és Szob közötti rakodóhelyeket, közöttük a cementgyárat. A Bobó a mellékvonalra, Diósjenő és Romhány felé a pálya kis teherbírása miatt nem mehet, így a tehervonat Diósjenőre jókora kerülővel, Balassagyarmat felől érkezik.

Péntek reggel van, mire a Hernyó a fővárosba ér, zsúfolásig megtelik. Mi éppen az ellenkező irányba tartunk, távolodva Budapest és az elővárosok zajától egy nyugodtabb, könnyebben érthető világ felé.

Nem sokkal indulás után egy öngyilkos lépett a vonatunk elé, a nyugdíj előtt álló mozdonyvezetőnk először gázolt. Másfél órás késéssel értünk Szokolyára, és mivel a pálya egyvágányú, addig az ellenvonat sem indulhatott Vác felé.

A Vác felől késéssel érkező személyvonatot a romhányi csatlakozás nem várta meg, mert a másfél óra már túl sok lett volna. A Vácról érkező személyvonat sem ment tovább Drégelypalánk felé, csak átállt a IV. vágányra, mert közben Balassagyarmat felől már a tehervonat is úton volt, és kellett a két szabad vágány a tolatáshoz. A tehervonat mellett két személyvonat áll, az első három kocsi a váci személyvonatként több mint egy órás késéssel indult.

Balassagyarmat és Romhány között heti háromszor, hétfőn, szerdán és pénteken közlekedik a tolatós tehervonat, de kellően erős, és alacsony tengelyterhelésű mozdony híján a kiszolgálást csak két részletben tudják megoldani. A Dácsiák annyira gyengék, hogy csak 140 tonnával, vagyis legfeljebb két rakott kocsival tudnak feljönni a Drégelypalánk utáni emelkedőn, ezért a mai tíz romhányi kocsiból nyolcat már tegnap felhozott egy erősebb, de a romhányi vonalra már túl nehéz Bobó.

A Zalakerámia romhányi gyára csempéket és fagyálló padlóburkoló lapokat gyárt. Korábban a felsőpetényi bányából származó agyaggal dolgoztak, de a modernebb termékekhez speciális alapanyagokra van szükségük. A mai szállítmány Ukrajnából érkezett, a magyar kocsikba Eperjeske-átrakón rakták át. Diósjenő és Romhány között a pálya végig lejt, így a Dácsiának a tíz rakott kocsi sem okoz gondot. A mozdonyos vonatra engedélyezett, 10 km/órás sebesség a gyakorlatban nehezen tartható, ezért néhány rendkívüli megállásra is marad idő.

A bőven szabott menetidőbe egy második fotómegállás is belefért. Az a romhányi utas is békésen üldögélt a mozdonyon, akit a tehervonat  a lekésett csatlakozás után vett fel Diósjenőn.

A romhányi tolatós első állomása Tolmács, ahol egy vegyipari üzem működik. Az 1950-es években létesített Erdőkémia az első hazai nagyüzemi falepárló gyár volt, ahol lombos faanyag feldolgozásával faszenet, ecetsavat, kátrányt, faszeszt és fagázt állítottak elő. Az üzemben jelenleg hígítót és autóápolási cikkeket gyártanak.

A tíz agyaggal rakott kocsit a nyílt vonalon hagyták, a mozdony egyedül jött be ezért a tartálykocsiért, amely az Erdőkémiának Csehországból hozott alapanyagot.

A cseh tartálykocsival a tolatós tehervonat folytatta az útját Romhány felé. A kocsinak Romhányban egyébként semmi dolga, de egyszerűbb volt az odaúton felvenni, az iparvágány kiszolgálása a visszaúton sokkal körülményesebb.

Az országos vasúti hálózaton már nagyon kevés helyen van a pályában sóderágyazat, de a romhányi vonalon még több helyen lehet vele találkozni. A romló pályaállapot miatt mozdonyos vonatok csak 10 km/órával, a könnyű Bz-motorkocsik 20 km/órával mehetnek, ami azért szintén nem valami eget rengető.

Bánk után már szélesebb a völgy, egyenesebb a pálya, a vonat is hamarosan megérkezik a romhányi végállomásra. Érdekességként meg lehet említeni, hogy a Lókos patak Dejtárnál ömlik az Ipolyba, és mivel a völgy a vasútépítéshez könnyű terep, a romhányi vonal Dejtárnál is csatlakozhatott volna az Ipoly völgyi vasúthoz. Akkor Romhányt sokkal könnyebben el lehetne érni Balassagyarmat felől.

A tekintélyes hosszúságú tehervonat az átmenő fővágányra érkezett. Mellette áll a 254-es Bz, amely hamarosan indul Diósjenőre. 

A romhányi állomáson egy kopottságában is megkapó szépségű, jellegzetes mellékvonali típusépület fogad. Nyitva az ajtó, az irodában munkanap egy pénztáros néni dolgozik. A munkájára sajnos régóta nincs szükség, emberségből maradhat még néhány hónapig, amíg nyugdíjba nem megy. Utána erre az ajtóra is lakat kerül, a jegyeket a vonaton lehet megvásárolni.

A Dácsia a Zalakerámia iparvágányára beállította a tíz rakott kocsit, és kihozta azt a hat üreset, amit a héten raktak ki. A Tolmácsról hozott tartálykocsi addig az állomáson maradt, és meg lehetett figyelni a feliratait. Az ADR bárca szerint toluolt szállít, a honállomása pedig Lhotka nad Bečvou, a DEZA vegyipari üzem szomszédságában. A kocsi tehát valószínűleg Szobnál lépett be Magyarországra, és áthaladt Vác állomáson, de az elegytovábbítási rend szerint egy hatalmas kerülőt téve, Rákosrendező–Rákos–Aszód–Balassagyarmat útvonalon jutott el Tolmácsra.

A tolatós tehervonat két magyar és négy cseh magas oldalfalú teherkocsival, illetve a még Tolmácson felvett cseh tartálykocsival elindult visszafelé. A mozdony dolga nehezebb volt, mert ugyan a kocsik üresek voltak, a pálya enyhén emelkedett. A személyvonattal Rétságon keresztezünk, de addig még van idő egy újabb fotómegállásra.

kép szöveg nélkül

Sikerült időben megérkezni Rétságra, így a személyvonatot sem fogjuk feltartani. Néhányan arra is várnak, akiknek az autóbuszokkal szemben a vasút jó alternatíva. Az állomáson már nincs forgalmi szolgálat, a váltók rugós állításúak, a különböző irányú forgalom külön vágányra érkezik.

Az állomás III. vágányát a rugós váltók beépítésekor építhették át, de maradt néhány betonalj, amivel a kritikus szakaszon a pályát is meg lehetne erősítani. A vonalon nagyon sok a korhadt talpfa, a leerősítések gyakran csak négy-öt talpfánként fognak.

Rétság és Diósjenő között a tehervonat megállás nélkül, folyamatosan haladt. A mozdony az emelkedőkön, különösen a Diósjenő előtti 15 ezrelékesen igencsak megszenvedett. 

Diósjenőn a mozdony körbejárt, egy kicsit megpihent, de indulnak tovább. Innen már lejt a pálya, az üres kocsikkal jól fognak haladni. A kocsik Balassagyarmatról majd az éjszakai tolatós tehervonattal indulnak tovább Aszód felé.

A nógrádi mellékvonalakon egész nap nem találkoztunk annyi emberrel, mint ahány itt egyetlen fotón szembejön. 

A váci állomás környékén van néhány jó bolt, ami például Magyarkúton hiányzik. Nincs mindenkinek autója, és a viszonylag sűrűn járó vonat még egy sima bevásárláshoz is jól jöhet. A Hernyók Budapest-Nyugati pályaudvar felé indulnak. Ott még több ember lesz.