Városai ünnepelték a 130 éves vasutat

A különvonat közönsége itt már túl van egy gyáli és egy ócsai ünneplésen, a szerelvény Dabas felé csattog. A Csillagos Egyes és a Budapest étkezőkocsi után változatos korú és megjelenésű kocsik következnek, a sort elegáns színekre festett Schlierenek zárják. Attól függően, hogy ki melyik kocsiba kapott helyet, más és más korszakban érezheti magát. 

Mielőtt a különvonat Dabasra érkezett, egy igazán érdekes történelmi helyszínt is érintett. A mai 4604 jelű összekötő út az 5. számú főút őse, az Alföld egyik legrégebbi közlekedési főiránya, amely Magyarország politikai és gazdasági központját az árvizektől mentes kiskunsági homokhátságon át kötötte össze a Tisza egyik legfontosabb átkelőhelyével, Szegeddel. Az öreg országút funkcióját 1934-ben vette át az új nyomvonalon, Alsónémedi és Dabas érintésével épített modern főút, majd az M5-ös autópálya. Úgy tűnik, hogy a vasút már akkor is olyan magas műszaki színvonalat képviselt, hogy ezt azóta is feleslegesnek tartották továbbfejleszteni.

Mindenhol, ahol az ünnepi különvonat hosszabb ideig tartózkodott, két nagyobb csoportosulás alakult ki. A felvételi épület környékén a közönség az ünnepi köszöntőket és a helyi hagyományőrzők által előadott kulturális műsort hallgathatta, de a mozdony is nagyon sok érdeklődőt vonzott.

A MÁV-os Nohabokat 1961 és 1963 között gyártották Svédországban, a General Motors licensze alapján, a Cadillac márkát ugyanaz a General Motors birtokolta. A képen látható Cadillac Coupe de Ville is éppen 1960-ban készült, amikor a demonstrátor Nohab a magyarországi próbaköreit futotta. Az országúti cirkáló feltűnése nem volt a szervezett program része, pedig korban és stílusban a két jármű tökéletesen illett egymáshoz.

A különvonat Hernádon is megállt, de az ünnepi műsor hangjai nem hallatszottak el a mozdonyig. Ennek ellenére érdemes volt most is a vonat elejét választani, mert a monumentális díszlet előtt, a síneken még egy kiváló balettelőadást is láthattunk. A lányok kimaxolták a Nohab-életérzést!

Itt látszik csak igazán, hogy az ünnepi különvonat milyen színes összeállításban közlekedett.

Az állomás város felőli oldalán vásári hangulat uralkodott, sátrakkal, sörpadokkal, irdatlan tálca süteményekkel. A kép ebből semmit sem mutat, cserébe viszont láthatjuk a vasútvonal jellemző járműveit, a Budapest felől érkező Desiro, és a Kecskemét felé induló Bz motorkocsit.

A lajosmizsei eszem-iszom után a visszaút eseménytelenül telik, az utasok pihennek, beszélgetnek, esetleg a tájat nézik. A hatalmas vonat magabiztosan halad Örkénynél Budapest felé.

Nem mondhatnánk, hogy a visszautat a Nohab duruzsolásán kívül túl sok izgalmas dolog kísérné. A lovas betyárok ma otthon pihennek, az Öregországút szépei pedig egy kicsit beljebb kínálják a szolgáltatásaikat.

Az ünnepi különvonat már Ócsához közelít. Az utasok élvezik a kora esti napsütést, de a mozdonyvezető kevésbé, ezért a fekete függöny behúzva marad.

Így már érthető, hogy miért volt olyan sietős visszafelé! A vonatot Pestszentimrén tömegek várták, ami persze egy ilyen napon egyáltalán nem meglepő. Sokat köszönhet ’Imre a vasútnak, lényegében a létezését, hiszen az első letelepülőket éppen a vasút, vagyis a jó közlekedés vonzotta. A parcellázás a vonatközlekedés elindulása után néhány évvel, 1898-ban kezdődött, és a vasútvonal két oldalán azóta egy húszezres városrész nőtt ki a földből.

A Nohab itt maradt, a Dezső továbbment Gyál felé, Soltész Rezső, a Vasút utcában felállított színpad sztárfellépője pedig hamarosan kezdi a műsorát. Az évtizedes slágerek nem öregszenek, a Nohab sem, a vasútra pedig még így is szükség van. Boldog 130-adikat, 142-es!