Az erdei vasút akkora harmóniában van a természettel, hogy a mellékvonalak zúzottkő-ágyazata is hiányzik, a vágányokat vékony sóderágyazatra, vagy közvetlenül a földműre fektették. A mélyebben fekvő szakaszok csapadékos időben tocsognak a sárban, vagy ha éppen száraz a pálya, a fű gyorsan a vékony sínek fölé nő. Miután Feketeberek környékén befejezik a termelést, a szállítás új útvonalra kerül, a feketebereki szárnyvonal újra eltűnik a völgy alján.